Hogy leránthassuk a leplet a rangsorolás szempontjairól (amiből egyébként akad bőven), tegyünk időutazást 1996-ba, a keresőrobotok születéséhez.
A SEO mutatószámok atyja: a PageRank
A stanfordi fenegyerekek, Larry Page és Sergey Brin egy egyetemi kutatás részeként fogtak egy újfajta keresőmotor kialakításába. A kereső a Larry vezetékneve után elkeresztelt PageRank nevű algoritmuson alapult, mely az oldalra mutató linkek számából és minőségéből kiindulva határozta meg a site webes jelentőségét. Néhány fontosabb, erősebb oldalról szerzett link a kezdetektől fogva nagyobb súllyal esett latba, mint több, ám kevésbé lényeges forrásból érkező hivatkozás. Az autoritás (az oldal linkerősségének, népszerűségének mutatószáma) tehát a hivatkozottságra épült, mely a későbbiekben sem veszítette el jelentőségét, sőt.
A PageRank felett már jócskán eljárt az idő
Az évek során a PR (Google által elismert) jelentősége azonban zuhanni kezdett – egyrészt a rengeteg új rangsorolási faktor megjelenésének köszönhetően, de főleg a manipulatív linképítési technikák elterjedése miatt. Minden bizonnyal egy modern legenda ért véget azzal, hogy miután 2013-tól a PageRank értékeket már nem is frissítette, a keresőóriás 2016 áprilisában meg is szüntette azok nyilvánossá tételét. A SEO egyik fő szimbólumát, egyben kiindulási pontját elnyelte az a homályos köd, mellyel a Google organikus játékszabályait jellemezni szokás.
Egyébként ha két oldalt linképítési szándékból, linkerősség szerint vetnénk össze, ma a MOZ Domain Authority értéke az, ami a PageRank méltó utódja lehet. Előnye, hogy aggregált mérőszám lévén több más mutató értékét is magába foglalja. Hátránya, hogy nem hivatalos Google adat, hanem ún. “harmadik féltől származó” mutató – azért tegyük hozzá, hogy a harmadik fél alatt jelen esetben a keresőoptimalizáló szakma egyik kulcsszereplőjét értjük.
Keresőoptimalizálás=alkímia? Inkább kémia!
Univerzális, egyben első kézből származó mutató tehát már nem létezik az oldalak erősségének megállapításához – ám akit érdekel, hogy mely “Quality Rankerek”, minőségi mérőszámok kombinációja befolyásolja a találati listát, annak a keresőóriás a 160 oldalas Search Quality Evaluator Guide-ot (könnyű nyári olvasmány!) ajánlja. Aki a keresőoptimalizálást tehát digitális ezotériaként írja le, rosszabb esetben a modern fekete mágia kategóriába sorolja, többek között ebből a forrásból is megbizonyosodhat a terület valódi mélységeiről, összetett kihívásairól.
A linkprofil és a tartalom elemzése mellett például újabban a keresőrobot mesterséges intelligenciája (Rank Brain) az, ami a keresőoptimalizálás komplex mivoltát tovább tetézi. Nyelvértelmezési képességei révén például egyre inkább képes a lekérdezés mögött a felhasználó valós szándékait is meglátni. A gondolatolvasás elérhetőbb távolságba került, mint valaha.
Az alábbi periódusos rendszer a hatékony keresőoptimalizálás 40 faktorát hivatott bemutatni, melyek jelentősége vagy a Google irányelvein alapul, vagy ún. SEO-kísérletekkel (vagyis “korrelációs tanulmányokkal”) bizonyított. A Search Engine Land összefoglalója a már említett, klasszikus elemek mellett olyan on-és off-site tényezőkre is rávilágít, mint az átkattintási (CTR) és a visszafordulási arány, a domain múltja (avagy a jó öreg “bizalmi index”), illetve a felhasználó földrajzi helyzete és keresési előzményei. Nem vicc: a találati listán a Facebook-os ismerőseink által kedvelt oldalak például előnyt élveznek.
A teljes SEO periodikus rendszer letöltéséhez kattints ide »
Site autoritás vagy URL-erősség?
Látható, hogy az oldal tényleges tartalma, és a horgonyszövegek (az oldalra mutató linkek szövege) továbbra is fontos szerepet töltenek be, a social media súlya pedig nőttön nő. A rangsorolási faktorok trónját viszont, akárhogy is csűrjük-csavarjuk, továbbra is a jó minőségű linkprofil, avagy az autoritás foglalja el.
Rögtön adódik azonban egy kérdés: a domain, vagy a szóban forgó URL linkprofilja a kulcs?
A Google papíron nyilván ragaszkodik ahhoz az alapelvhez, hogy a linkprofil erőségét mindig az aktuális URL erőssége alapján méri, nem pedig a domain autoritása alapján. Azaz attól, hogy Wordpress, Tumblr, Blog.hu vagy a YouTube “udvartartása” alá tartozunk (melyek nyilván a online világ legmeghatározóbb szereplői), az egyéni oldalunk ebből az erőből -elvileg- linkprofil szempontjából nem részesül.
Ám ez a gyakorlatban már nem biztos, hogy így működik – egy Wall Street Journalban megjelent cikk feltehetőleg jobb színben tűnik fel a Google előtt, mint egy regionális, “futottak még” hírportál bejegyzése. Sőt, amikor a MOZ 150 SEO szakértő véleménye alapján 2015-ben listázta a rangsorolás legfontosabb szempontjait, a domain-szintű linkprofil minősége azon is az igen előkelő első helyet szerezte meg, míg az URL linkprofilja csak a másodikat.
Itt inkább arra kell gondolnunk – amit a Google is hangsúlyoz -, hogy hiába szeretnénk visszaélni az anyadomain erősségével gyenge minőségű linkekkel vagy csapnivaló tartalommal, arra hosszú távon bizony nem kapunk lehetőséget.
Záróakkordként megemlítenénk az online és offline márkaépítés jelentőségét, mely nem csak a ránk érkező hivatkozásokban, hanem a minél erősebb általános online jelenlétben rejlik. Ezt következetesen minőségi, informatív és egyedi tartalommal alapozhatjuk meg: ha területünkön elnyerjük az “influencer” státuszt, az a helyezéseinkre is előnyös hatást fejthet ki.
A bejegyzés a Search Engline Land cikke, valamint a hivatkozott források alapján készült.
